A vezető

(A cikk a két világháború közötti időből származik!)

A vezető egy ízig-vérig jó turista! Turista a szó minden értelmében. Ismeri az elméleti és gyakorlati szabályokat, higgadt, józan gondolkodású; magát minden helyzetben feltaláló valaki, akinek szavát társai minden körülmények között döntőnek fogadják el. Ismeri a terepet, ismeri az utakat, ismeri a terep viszonyait és esetleges veszélyeit.

Ha azután egy ilyen férfiú vezetésre vállalkozik, akkor először is beállít egy túrát!

• Képviseli a túrán a túrát hirdető egyesületet. A túrán elől megy és mutatja az utat; vigyáz társainak testi épségére, ha valaki elfárad, pihenőt tart, ha valaki rosszul lesz; előveszi orvostudományát és igyekszik segíteni, ha valakit baleset ér, elsősegélyben részesíti, ha valaki lemaradt, pihenőt rendel és felkutatására indul és általában gondol mindenre és gondoskodik mindenkiről. 
  
  
• Nem kever; de ha mégis elkevert, nem veszti el a fejét, hanem a térkép és iránytű segítségével igyekszik tájékozódni és megkeresni az elvesztett helyes utat.
  
  
• A vezetőnek Magyarországon nem az a szerepe, ami például az Alpokban vagy a Tátrában. Ott tényleg a résztvevők élete függ sok esetben a vezetőtől; nálunk, a mi turistaviszonyaink mellett erről szó sincs. Nálunk nem lehet akkorát keverni, hogy az a keverés életveszedelmet jelenthetne; hegyvidékeinken 1-2 óra járásnyira mindenütt találunk lakott helyet. A turistavezetőnek a mi viszonyaink mellett más szerepe van. Ő valahogy középarányos az útimarsall, a közszolga és a tanító bácsi között!
  
  
• Gondoskodik a túra beosztásáról, szállásról és közlekedési eszközökről és tényleg vezet is. Ebben magában benne van a harmadik, a közszolgai ténykedés is, mert ez hozza magával azt; hogy szegény vezető az, aki mindig másokért dolgozik és sohasem élvezi a saját túráját. Rendezkedik, gondoskodik a mások kényelméről, ő dolgozik, sokszor már hetekkel a túra előtt és rendesen csak akkor ülhet le nyugodtan, amikor a hazafelé vivő vonat már elindult.
  
  
• Tisztelet és becsület annak, aki ezt a szerepet vállalja! Láthatod, hogy a vezető nem emberfeletti ember - csak éppen kifogástalan, jó turista! 
  Az, hogy találkoztál már másmilyen vezetővel is, az nem jelent semmi mást, minthogy vállalnak vezetést olyanok is, akik nem valók erre a tisztségre. Hallottam vezetőről, aki még sohasem járt azon a területen, ahová túrát vezetett; amikor kiértek az állomásról, felfogadott egy "bennszülött" vezetőt, aki szerencsétlenségre, maga sem tudta az utat. A társaság egyfolytában kevert két napig és vasárnap este helyett hétfőn délelőtt érkezett vissza a fővárosba. Mondanom sem kell, hogy ezek azok a "vezetők", akik lejáratják magukon keresztül az egész turista-mozgalmat. Szerencsére kevesen vannak!

• Ne vezess túrát, ha nem érzed magad erősnek erre a feladatra!
  
  
• A vezetés nem megtiszteltetés és nem dísz, hanem munka és kötelesség. Ha szívesen dolgozol a közért, akkor dolgozz, de ha nem érzed magad képesnek egy feladat megoldására, akkor maradj meg az egyszerű, de kényelmes túra-résztvevői minőségedben.

Zubor István