Mount Everest 2001
Az 1996-os, halálos áldozatot is követelő, sikertelen Első Magyar Mount Everest Expedíció után az idén indult második és harmadik magyar vállalkozás is kudarcot vallott a Föld legmagasabb hegyén, a 8850 m magas Mount Everesten. A tragédia a Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció utolsó csúcskísérlete után történt. Az északi gerincről lejövetben életét vesztette az expedíció orvosa, Dr. Gárdos Sándor.
Mint a hírügynökségek és napilapok már beszámoltak róla, az expedíció úgy döntött: a kedvezőtlen időjárás miatt felhagy a további csúcsmászási kísérletekkel. A 7800 m-en lévő táborból lefelé ereszkedett a legfelül tartózkodó Gárdos Sándor és Keresztesi Koppány. Az elöl haladó Keresztesi Koppány látta, hogy Gárdos visszafordul, és kézjelzéseit úgy értelmezte, hogy társa fent várja ki a vihar végét. A 7000 m-en álló táborba már csak Keresztesi Koppány ért le. Az orvos holttestét másnap 6400 m magasságban találták meg mászótársai, akit -családja kérésére- a hegyen helyeztek örök nyugalomba.
Erőss Zsolt, a Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció tagja egy Katmanduból írt hosszú e-mailben számol be, hogy pontosan mi történt az expedíció utolsó napjaiban és hogyan rekonstruálták Dr. Gárdos Sándor balesetét. Az expedíció az utolsó csúcstámadási hullámot úgy tervezte, hogy három csoportra osztják a mászókat. A fő csúcsmászók előtt haladt volna Dr. Gárdos, Keresztesi és Kertész, hogy 8300 m-en egy tábort állítsanak, majd elsőnek próbálkozzanak a csúccsal. Felvonulás közben Kertész Zoltán még 7000 m előtt feladta.
Október 14. A 7000 m-en, az Északi nyeregben álló I. sz. tábort eléri Keresztesi Koppány és Dr. Gárdos Sándor.
Október 16. A páros a javuló időben feljebb megy 7800 m-re. Az előzőleg felállított sátrakat a vihar romba döntötte. Az újból felerősödő szél miatt a romos sátorban nem tudnak főzni, vizet olvasztani.
Október 17. Az expedíció időtartama alatti legerősebb szél. A fent várakozó kettős lejövetelének esélye kétségessé vált. Az alaptáborból azonnal felfelé indult a nyeregbe mindenki, aki segítségnyújtásra képes lehetett: Erőss Zsolt, Mécs László és Markos Huba. Délután érik el a 7000 méteren álló I. sz. tábort. Rádiókapcsolatban vannak a felső hegyszakaszon lévő párossal, de a hóviharban nem látják őket. Keresztesi Koppány este 21 órára kimerülten éri el a sátrakat. Elmondja: Dr. Gárdos sokáig állt egy helyben, majd visszafordult a 7800-on álló tábor irányába. A tábor lakói csak reménykedhetnek, hogy Dr. Gárdos a II. tábor romjai között húzza ki az éjszakát.
Október 18. Reggelre kifejlett fagysérülések mutatkoznak Keresztesi Koppány kezein, ezért azonnal lefelé indul. Erőss, Markos és Mécs a viharos szélben felfelé indul az orvos felkutatására. Mécs visszafordul. Végül Markos és Erőss éri el a 7800 m-en álló üres tábort. Visszafelé, mintegy 100 m-rel lejjebb megtalálják Dr. Gárdos hátizsákját, jégcsákányát, síbotját.
Október 19. Az expedíció tagjai keresőcsapatot szerveznek a gleccser átnézésére, ahová feltehetőleg lesodródhatott Dr. Gárdos, Erőss és Markos az I.-es táborból való leereszkedés során találkozik Bradács Ágnessel és Kertész Zoltánnal. A gleccser egy távoli pontján látott pontról beigazolódik sejtésük: az expedíció orvosának holttestére bukkannak. Az időközben rádión értesített Mécs is odaérkezik. Erőss Zsolt nem messze Dr. Gárdos Sándor holttestétől egy vadonatúj, rudazat nélküli sátrat talál. "Így lassan összeáll a kép... ...a Doki fölment a táborhoz, ahol elővette a 8300-ra szánt sátrat, és amint megpróbálta azt felállítani, a ponyva ejtőernyőként belobbanva lerántotta a mélybe... ...Szóval így történt, ez az expedíciónk vége."
Időközben a Mount Everest keleti oldalán, a Kangshung Face megmászásával kísérletező Magyar Everest-Lhotse Expedíció is úgy döntött, hogy felhagy a további kísérletekkel.
Internetről letöltve
