A „Z-húzás” elemei

Előszó

Az itt bemutatott modellek elméleti megközelítésűek. A valóságban kiépített húzórendszerek erőviszonyai jelentősen eltérhetnek az ideálistól. A matematikai csigát a gyakorlatban többnyire karabiner helyettesíti, melynek alkalmazásával nagyon romolhat a hatásfok. Szükséghelyzetben, a terepen általában nem lehet biztosítani, hogy a G súly- és az F húzóerő egy közös hatásvonalban működjön. A húzás során, az ollóként szétnyíló kötélágak közötti szög növekedésével rohamosan növekszik a G súly emeléséhez szükséges F húzóerő, egészen addig, amíg az emelés lehetetlenné nem válik. Ennek a szögnek minél kisebb értéken tartása érdekében esetleg még egy további terelőcsiga (karabiner) beiktatására is kényszerülhetünk.

Stand (jelölése az ábrákon: ferde sraffozás)

Az emelőrendszer legfontosabb biztonsági eleme. Gyors, megbízható kivitelezése nagyfokú tapasztalatot és kreativitást igényel, attól függően, hogy kiépítésére sziklán, jégen, hóban, vagy kombinált terepen van-e szükség.

Pruszik csomó (jelölése az ábrákon: „b” és „c”)

Karl Prusik (1896-1961) osztrák hegymászóról elnevezett korszakalkotó kötési mód. A kötél köré két vagy több menetből tekert, majd az első menetbe visszafűzött – a kötél átmérőjének felénél nem vastagabb – kötélgyűrű a „pruszik”, amely különleges tulajdonságokkal bír. A pruszik gyűrű szárát terhelve, az rászorul a kötélre, és rögzül. Ha a szár tehermentessé válik, akkor a gyűrű fellazul, és a kötelet szabadon lehet mozgatni alatta. Az egyszerű vagy közönséges pruszik fellazításához a csomót általában kézzel, csavaró mozdulattal kissé meg kell mozgatni. Megkötésének valamelyest eltérő változata a francia pruszik, amely már hevedergyűrű esetén is alkalmazható. A könnyebb mozgathatóság érdekében a továbbfejlesztett változatokban a pruszik gyűrűt a kötél és egy mellé helyezett karabiner szára köré tekerik Bachmann, vagy Klemheist csomóként.

Visszafutásgátló csiga (jelölése az ábrákon: „a”)

Közvetlenül a standba kötik be. Vele szemben támasztott kettős követelmény, hogy a felhúzás irányában minél kisebb ellenállást fejtsen ki, ugyanakkor a húzott teher visszasüllyedését önmagában akadályozza meg akkor is, ha a rendszert magára hagyják. A gyártók a legkülönbözőbb speciális technikai eszközök tucatjait kínálják a piacon erre a célra, de mégis fontos maradt a csak karabinerekkel, és pruszikokkal történő megvalósításának ismerete. Ezek az alapelemek mindig kéznél vannak, könnyűek, univerzálisak, és használatukkal nem fenyeget az a veszély, hogy a különleges eszköz elvesztésével egyben elveszik a húzórendszer kiépítésének a tudása is. A kötélbe akasztott karabiner és a kötél egy közönséges pruszikkal történő összekötése már kielégíti a visszafutásgátló csiga működési feltételét. A Bachmann és a karabineres Klemheist csomó fejlettebb megoldás, mert a karabiner használatával könnyebbé válik a pruszik kezelése. Sőt, a kötél és két karabiner különleges kapcsolatával kialakított Garda, vagy Lorenzi (kis Garda) csomó egyik irányban önzáró csigaként működése már a pruszikot sem igényli. (Erre csak a rendszer kiépítésének ideéig, a kötéshez szükséges terhelésmentes kötélszakasz biztosításánál van szükség.)



3:1 erőarányú húzás (1. ábra)

Viszonylag gyorsan, egyszerűen kivitelezhető módszer, de ha csak egy húzó ember áll rendelkezésre, akkor a nagy súrlódó erők miatti rossz hatásfok küzdelmessé teheti számára így a feladatot.

 

6:1 erőarányú húzás (2. ábra)

Az 1. ábra szerinti rendszer egy csiga (karabiner) áttétellel továbbfejlesztett változata. Ezáltal a szükséges húzóerő az előző módszerben ismertetett érték felére csökken. Ez jelentős erőnyerés, de kiépítése bonyolultabb, és a működése nehezebben áttekinthető. Hátránya még, hogy két „sorba kapcsolt” pruszikot tartalmaz, melyeknek nagy a helyigénye, és a húzás geometriája miatt gyakran szükséges a visszaállításuk.



5:1 erőarányú húzás (3. ábra)

Bár a 2. ábrán megvalósítotthoz képest kissé nagyobb erőt igényel a húzás, de a beépített segédkötél használata a rendszert áttekinthetőbbé és – mivel csak egy pruszikot kell kezelni – gyorsabban működtethetővé teszi.

 

7:1 erőarányú húzás (4. ábra)

A rafináltsága ellenére is viszonylag egyszerű, ugyanakkor mégis rendkívül hatékony megoldás. A 3. ábra szerinti kivitelezéstől csak annyiban tér el, hogy a segédkötél egyik végét nem a standba kötik, hanem a „Z” kötélalak középső ágára pruszikolják. Ezt a trükköt még Münchausen báró is megirigyelhette volna, aki egyik kalandjában – mint tudjuk – a saját üstökét megragadva rántotta ki magát lovastul a mocsárból. Bár a húzás során két pruszikot kell mozgatni, de a jelentős, 7:1 arányú erőnyerés miatt alkalmazásra érdemes módszer.

 

Utószó

Mindenkinek van egy bizonyos problémaszükséglete. Ha az embernek nincs ideje kivárni, hogy a problémát az élet spontán módon biztosítsa számára, akkor mielőbb keres magának egyet. Így emberünk egyszer csak egy magashegyi túrán találja magát, amint arccal a hóban, jégcsákányára hasalva, görcsösen próbálja megtartani gleccserhasadékba esett társát. A jeges szél robajában saját ordítását sem hallja. A kötél feszül, és minden mozdulatára lejjebb csúsznak. Megvan a probléma. Hogy mi történik ezután, az már korábban eldőlt. Egy ilyen helyzetben történő stand, majd húzórendszer építéshez, és a sikeres mentés lebonyolításához esélyt csak a megfelelő szaktanfolyamok elvégzése, és a rendszeres gyakorlás adhat.

Források:

Gleccserjáró tanfolyam, Forno gleccser 2004. Tanfolyamvezető: Várkonyi László „Konyi”
Gearth Hattingh: Hegymászók kézikönyve, Park Könyvkiadó 1999
Hegymászás – „A hegymászók bibliája”, Földgömb 99’ Kiadó 2005
www.petzl.com
www.swissmountainguide.com

Zalaegerszeg, 2007. május 1. Takács Miklós