Vízitúra a Mosoni-Dunán
Minden évben baráti társaságunk összejön, hogy 4-5 napot evezéssel töltsön el Magyarország valamely folyóján. Idén a Mosoni-Duna volt úti célunk. Hosszas tervezés után – általában mikor vége a túrának, már a következő éviről beszélünk és tervezzük – pünkösdi ünnepeket jelöltük ki az esemény végrehajtására. Pepe barátom már tavaly decemberben összepakolta cuccait, nehogy kimaradjon valami. Mi csak előtte egy héttel kezdtünk gondolkodni, mit is vigyünk, mivel az összes felszerelésnek el kell férnie a hajókon. Alapos összebeszélés után 3 fontos tartozékot osztottunk fel egymás között, a pálinkát, sört és Jagermeistert. Természetesen volt még pár alap dolog az evezéshez, mint például a hajók és evezők, de szerencsére ezekről sem feledkeztünk meg.
Az előkészületek után végre felvirradt az indulás napja. 17-én, pénteken még munkával ütöttük el az időt, de délután már elindultunk, hogy rajt pozíciónkat elfoglaljuk. Laci barátom jött értem Vonyarcvashegyre, és az én hajómat is felpakolva indultunk. Az autó tetején 2 kajakkal, és az utánfutón 1 nagyobb kajakkal egész szerelvényként vonultunk. A sors több akadályt is gördített elénk (kamion árokban - kerülőútra küldés, eső, 20 perces sorompó) de mi állhatatosan haladtunk célunk felé. Rajkai Arany Kárász kempingbe érve már várt Jani barátunk, majd a csöpögő esőben sátrat kezdtünk verni. Később a csapadék formája ,,dézsából öntik” formációt vett fel, ezért a büfé menedékét kerestük fel. Itt engedve a csábításnak, nagyobb mennyiségű sört vettünk magunkhoz, így vártuk az éjfél körül megérkező két pesti barátunkat. Szerencsére hoztak sört, mert a büfé már bezárt.
1. nap
Kicsit kótyagos fejjel ébredtünk, de szerencsére a nap már kezdett sütni, így a kedvünk is felderült. Ezt elősegítendő, túratársaim mintát vettek a hozott pálinkából. Kisebb fejtörés után sikerült minden fontosnak ítélt felszerelést bepakolni. Vízre szállhattunk. Az előzetes túraterv szerint (,,Napi program: evezés, sütkérezés, sörfogyasztás, majd ezek variálása.”) mozgalmas napok elé néztünk. A 117 fkm-nél szálltunk vízre, úti célunk Halászi. Indulás után egy viszonylag gyors folyású, nagyon szép vízi utat fedezhettünk fel. Pepe és Robogó barátunk a viszonylag lassabb Optimoval haladva le-le maradtak, így őket megvárva mi elég pihenősen eveztünk. Később egy kis összekapaszkodás során előkerült egy kis bor, majd erőt gyűjtve haladtunk tovább az ártéri erdők, nádasok sorfala között. Kiszállásra kevés hely volt alkalmas, mivel a part elég vadregényes és a sár sem kicsi. Viszonylag korán elértük Halászit, és a helyi campingben sátort vertünk. Kicsit később több vízitúrázó érkezett be, és meglepetésünkre legtöbb osztrák túratárs volt. A Party csárdában elfogyasztott vacsora után besétáltunk a faluba is, egy kis helyismereti túrára, majd sötétedéskor álomra hajtottuk fejünket.
2. nap
Kiderült, a csapat egy része korán kelő, bár a túratervben - ,,Óvatos felébredés, már nem vagyunk fiatalok”- szerepelt. Mikor mindenki összekapta magát az ébredés után, kényelmesen megreggeliztünk, és kipakoltunk a partra a vízre szálláshoz. A mai utunk során Mosonmagyaróvár érintése után Novákpusztán szeretnénk tábort verni. Indulás után hamar leértünk Móvárra, és elhaladtunk a Lajta torkolata előtt is. A város elején nagyon szép házak sorakoznak a Duna partján, igazán irigylésre méltó lakókörnyezet. Tovább haladva elértük az átemelésünk színhelyét, a folyóról balra, kisebb tanakodás után tudtunk betérni, mert a hajók megfeneklettek, és csak egy szűk sávot találtunk, ahol át tudtunk menni. Az alkalom szüli a sörözést, így előkerült pár doboz, hogy a folyadékveszteséget pótoljuk. Rövid pihenés után tovább indultunk, hogy elérjük mai táborhelyünket. A táj továbbra is csodás volt, így jó pár alkalommal a csöndes sodródás az árral technikát alkalmazva haladtunk. Jani barátunk kifejezetten élvezte, - ő eddig inkább a Balatonon evezett – hogy úgy is halad, ha nem evez. Kiszálló helyekkel továbbra se kényeztetett el minket a folyó, így jobb híján összekapaszkodva sodródtunk a szélsők irányítása mellett. Kimlét elérve azt gondoltuk, hamar a célnál leszünk, de a folyó egy óriási kört írt le. Itt is jó időbe tellett, mire kiköthettünk Novákpusztán. Sátort vertünk, majd a büfében bejelentkeztünk. A bátrabbak csobbantak egyet a Dunában. Csendes pihenő után, a helyi nevezetességeket megnézve, ismételten a büfé vendégei közt találtuk magunkat. Kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot, reggelire ecetes halat rendelhettünk. Közben ismételten eltelt egy nap, így nyugovóra tértünk.
3. nap
Éjjeli kis eső után, felhős-napos időre ébredtünk. Dobtunk egy kis reggelit, a túratársak ismételten hajnalok-hajnalán már ébredeztek, és az idő elérkeztével felvonultunk a helyi specialitás elfogyasztására. A vendégszeretetről csak felsőfokon tudok beszélni, egy ajándék könyvvel és elfogyasztott pálinkával távoztunk a novákpusztai kempingből. A mecséri vadkempingező helyig eveztünk, itt jó kiszálló hely volt, így egy hozott konzerv ebéd erejéig megszakítottuk utunkat.
Osztrák kenus társakkal találkoztunk, akik itt fejezték be túrájukat. Megkínáltuk őket egy kis jóféle pálesszel, jó tett helyében jót várj alapon házi kolbásszal kedveskedtek nekünk. Ebéd után felsétáltunk a helyi műintézménybe, ahol a hideg sör mellett megtudtuk, hogy 2010-ben még a Muzsikás együttes is játszott itt. Tovább indultunk mai sátorhelyünk felé, amit Dunaszegre gondoltunk. Közben az Optimos különítmény úgy gondolta, legázolja a kajakosokat, és komoly üldözéses verseny alakult ki. Így érkeztünk meg Dunaszegre, ahol kikötve egy közösség összejövetelébe cseppentünk. Átbaktatunk a gáton, és kempingezés ügyében érdeklődtünk. Az étteremnél sátrazhattunk volna, de fürdési lehetőséget nem tudtak még biztosítani, és amiért végképp nem maradtunk, a sör is elfogyott, így tovább álltunk, és a folyón lejjebb, Kunszigeten kötöttünk ki és vertünk tábort. A sátor felállítása után szintén szundikáltunk egyet, majd vacsora a magunkkal szállított konzervekből. Már kiszálláskor nagyon sok volt a szúnyog, és ez az idő múlásával csak fokozódott. Valószínűleg mindegyik hozott magával még egy szúnyogot. Este fel is menekültünk a falu kocsmájába. Csak este 10 után tértünk vissza, mikor a szúnyoghadaknak már takarodó volt.
4. nap
Reggel ismét korán talpon volt a társaság egy része, sőt Pepe már a boltba is elindult, hiába, pesti ember vásárlás nélkül rosszul érzi magát. A padokon kényelmesen megreggeliztünk, a párás levegőtől vizes sátrakat a napsütésben szárogattuk, majd ismételten bepakoltunk a hajókba, és utunk végcélja felé indultunk. Győr viszonylag közelinek tűnt, onnan pedig Vének 14-15 km. A Mosoni-Duna a már megszokott kanyarjaival, kakukk és más madárhangjaival kényeztetett minket. Idébb-odébb egy-egy hal ugrik fel, kisebb szigetek csábítanak megkerülésükre, kihasználjuk még az utolsó előtti nap lehetőségeit. Rábca torkolatánál is megpihentünk, illetve egy rövid távon feleveztünk rajta, csak hogy elmondhassuk, ezen is eveztünk. Győr közelében már érződik a város hatása. Munkagépek törték meg a csendet, tereprendezések, fakivágások zajlanak éppen. Pár fotót készítettünk a vízről, ahogy megközelítjük Győrt, majd az Aranyparton kikötve egy laza ebédet fogyasztottunk a helyi étteremben. Ezután viszont megjárt a pihenő, így közös megegyezéssel ¾ órás csendes pihenőt tartottunk. A felhős idő miatt kicsit fázni kezdtünk, ezért az indulás viszonylag gyorsan megtörtént. Győrben még 
megérkezett a Rába is. Innen már a folyó viszonylagosan egyenesen haladt, és mi is nem túl sietősen eveztünk a végcélunk felé.
A táj már ismerős volt, mert pár évvel ezelőtt már itt lementünk, akkor Győr-Budapest volt a táv. A véneki kempingtől kicsit tartottunk, mert múltkor nem túl kedvező viszonyok voltak. Oda érve a vízről úgy tűnt, nem rosszak az állapotok, igaz, iszapban és szúnyog hadsereg támadása között kellett kiszállnunk, de egy kemény vízitúrázónak ez nem akadály. A táborhelyen volt víz is, ez már bizodalommal töltött el minket. Kipakolás közben csapta meg orrunkat az átható dögszag, mint később megtudtuk, a közeli állati fehérje feldolgozóból jön, ez mellett a szúnyogok is elképzelhetetlen támadásba kezdtek, több százas csoportokban. Szállítás ügyében is úgy alakult, hogy inkább ma este jönnének értünk, így nem is annyira fájó szívvel hagytuk ott Véneket, és tértünk vissza Rajkára, ahol meg tudtunk fürödni, és szúnyogok se nagyon voltak. Házigazdánk remek túratervet vázolt fel a holnapi napra, így ezt is izgalommal vártuk.
5. nap
Felvirradt túránk utolsó napja, szokásos reggeli rituálénk után most már nem a hajókba pakoltunk be, hanem az autókba. 9.00 óra körül szálltunk vízre, és terveink szerint 14.00 körül érkezünk vissza, hogy sajnos hazafelé vegyük az irányt. No de addig várt még ránk a Duna. Az első pár száz métert lefelé tettük meg, majd jobb oldalt találtunk egy hallépcsőt, ahol átemelés várt ránk. Robogó szállt ki elsőnek, körülnézve azonban csak azzal foglalkozott, hogy fotózzuk le, és tovább már nem nézett körül, így félúton derült ki, hogy a túlsó oldalon van kitaposva ösvény. Így még keresztbe is hordhattuk át a hajókat. Az átemelést megoldva, egy nagyon szép kis csendes ágba keveredtünk, amin folyás irányban haladtunk felfelé.
Az elkövetkező 11 km-ben nem is lazíthattunk. Egy hattyú család nyugalmát zavartuk csak meg, de ők is kitértek egy idő múlva, és a kis hattyúk is megnyugodtak. 3,5 km múlva elértük az utat, itt ismételten átemelés következett, ez már viszonylag egyszerűbb volt, és gyorsabban teljesítettük. Az ág továbbra is nagyon szép volt, és a sodrás se volt túl erős. Újabb kb. 3 km múlva elértük a fő ágat, itt már szélesebb volt a folyó, és a sodrás is komolyabb. A szélén eveztünk felfelé, itt már lazsálásról szó se lehetett. 2,5 km múlva elértük a gátat, ahol a Mosoni-Duna főtáplálója jön be. Jobbról a gáton hangosan zubogott be a víz, de a szembeni gátnál csöndesen jött a kristálytiszta folyó. Itt emeltünk át, az úgynevezett átszivárgó csatornára értünk, amelynek vize ivóvíz tisztaságú, a mélysége kb. 3 méter, de a növények leveleit meg lehet számolni a fenéken. Ezen eveztünk tovább felfelé 2 km-t, mikor is a dunacsúnyi gáttal egy vonalba érve kikötöttünk. Már szlovák területen fogyasztottunk egy kis frissítőt a helyi büfében. Rövid ideig tanulmányoztuk a kirakott térképeket és fotókat, majd ismételten visszaszálltunk hajóinkba, és most már lefelé csorogva álmélkodtunk a víz hihetetlen tisztaságán. A gátnál mai nap negyedszer is átemeltünk, és a sodrás segítségével nagyon gyorsan visszaértünk Rajkára.
A hajókat kiemeltük, és az autókra felrakva szomorú búcsút vettünk a Mosoni-Dunától. Ide mindenképpen visszatérünk, határoztuk el. Baráti társaságunk is elköszönt egymástól, és elhatároztuk, jövőre a Nagy-Dunán találkozunk ismét.
Gyorsan telt el ez az 5 nap, élményekben és látnivalóban gazdagon tértünk haza.
Lőrincz Endre
